Szomorú fűz

Soósné Balassa Eszter

Forrás: Saját fotó

Szomorú fűz sárga hajkoronája,
Vígan mosolyog a nagyvilágra.
Víztükrében látom a kék eget,
Aranyhídat, szálló fellegeket.

Szárnysuhogást hoz a szellő,
Egy hattyúpár leszállt a tóra.
Oly kecsesen emelve a szárnyát,
Mint halk szellő a vén fák ágát.

Zöldell a mező, nyílik a vadvirág,
Ébred a természet, dalol a madár.
Bokor aljában kéklő apró ibolya,
Messzire száll bódító illata.

Eszembe jutnak a gyermeki évek,
Mily csodásak voltak a tavaszok.
Nincs már igazi tavasz, évszakok,
Egybefolyva múlnak a hónapok.

Hát örüljünk a nap melegének,
Nyíló vadvirágnak, madárdalnak.
Napfelkeltének, napnyugtának,
Arany Fényben fürdő ég aljának.