Reggeli marhaságaim elviseli Amikor ledöntök, felborítok, mellérakok, nem látok, nem hallok. Illata csodálatos, lebegni tud időn s téren át. Vagyis konyhától az étkezőig és tovább.Tovább olvasom…
A bőrfotel karfáján árva kék kardigán csendesen pihen, mintha még őriznéTovább olvasom…
Oly messzinek tűnő egy dallam, mégis itt kering, zümmög, zümmög élesen.Tovább olvasom…
Ajtó lassan csukódik, csak illatod maradt itt. Téren s időn át ténfereg. Gondolatom még veled tart,Tovább olvasom…
Amikor szeretet öleli át lelkem, egyfolytában potyognak könnyeim, tisztára mossák bűnös foltjaim.Tovább olvasom…
Édesanyám kék kardigánját őrzöm már harminchatodik éve. Göcsörtös kezeivel kötögette, álmait és vágyait is beleszőtte.Tovább olvasom…
Rég múlt idő tovaszáll, Emlékeim között megmaradtál. Bódító lila akác illata átjárt, A fák egymásba borulva öleltek át.Tovább olvasom…
Párnám csipkéje csodaszép, Habosan fényes, hófehér. Hullámos éke fodra, Visszarepít a réveteg múltba.Tovább olvasom…