Kávézás öröme

Reggeli marhaságaim elviseli
Amikor ledöntök, felborítok, mellérakok, nem látok, nem hallok.
Illata csodálatos, lebegni tud időn s téren át.
Vagyis konyhától az étkezőig és tovább.
Nagyon nem eresztem messzire.
Leülök vele az asztalhoz, ő nem szól, amúgy én sem.
Mert bölcs az, aki hallgat, és mi azok vagyunk, de nagyon!
Hmm. Tenyérből jósolni nem tudok, kávézaccból végképp nem.
Ilyen a kávézás öröme reggelente.

Hozzászólások (1 darab)