Hajnal álmosan mereng, sárgán pislognak a körúti lámpák, nem káprázat volt,Tovább olvasom…
A széken hever egy kék kardigán, Közelebb hajolok, és magával ránt. Tőled származik az illat, Megannyi emlék szárnyra kap.Tovább olvasom…
Pulóvered a széken. Megérintettem, és az ismerős, mély illat hirtelen közelebb volt, mint bármelyik emlék.Tovább olvasom…
Ott hevert a kanapén, árván, csendesen. Illatát hagyta oly kedvesen.Tovább olvasom…
A fotel karfáján egy kék kardigán hallgat. Nem kérdez, nem vádol, csak őriz.Tovább olvasom…
A nap már nemcsak fénylőn világít, kezdi éreztetni az erejét is. Fekete foltos a talajtakaró, de alatta már mocorog az élet.Tovább olvasom…
Éjfél után a fény lassan bekúszik, ablakod peremén megáll, az ágyadnál időzik.Tovább olvasom…
Egy rózsaszál, mely valaha életet adott, még a mámoros illatát is éreztem.Tovább olvasom…