Hajszálvékony csíkként lobban az egyetlen fonal. Jelentéktelen, kopottas egérút, melynek holdtölte-színe van zizzenő avarlevelek ásító árnyékától s nem merem rábízni magam, hisz valahol fennTovább olvasom…
Az életünk e Földön, Útvesztő labirintus. Jobbra – balra tévelygünk, A kiutat keressük.Tovább olvasom…
Életünk pisla, megszámlált történése mint borostyánkőbe dermedt emlék-cseppek mozdulatlan, nyughatatlan alvásaink kút-mélyén csöndesen felkéreckednek:Tovább olvasom…
Ünnepelni kellene, de lelkem repedésein lassan kiszivárog, belém hasítTovább olvasom…