Színekből szőtt nő áll a fényben, hallgat a semmi peremén. Sem kéz, sem emlék nem tartja őt, a színek mégis csendesen.Tovább olvasom…
A sivatag lélegzik, lassú, arany szívvel, homokszemek imája száll az esti széllel. Dűnék vállán alszik az idő súlya el, minden ív egy titok, mely bennem ébred fel.Tovább olvasom…
Lehetséges opciók A tűz beleszeret a vízbeTovább olvasom…
A szél leült a porba, és láthatóvá tevé ruháját. Milliónyi levelet kapott fel az avarból, ahogy elindult: s megmutatá subáját!Tovább olvasom…