Advent halkan lép be, mint hajnal előtti pirkadat, ahogy a hideg ablakon át beszivárog a remény. A gyertyák fénye még csak pislog, de már tudjuk: valami régi, valami biztos úton van felénk.Tovább olvasom…
Fényképekbe zártam a múltam, Sokszor változott az életutam. Voltak nehéz, rögös percek, Már visszatérni nem tervezek.Tovább olvasom…
Régi képek közt halad a fény, mintha idő simítaná végig könnyedén. Elkopott sarkok, repedt keretek, mégis él bennük minden szeretet.Tovább olvasom…
Múltamra visszatekintve, borzongok, lelkem gúzsba kötve vergődött a poklon, lábam ingoványos talajra tévedt, de a várt segítség egyre csak késett.Tovább olvasom…
Bennem ragadt egy pillanat, mint kő a folyó mélyén. Nem látszik, csak súlya van, minden rezdülését érzem én.Tovább olvasom…
Egy keringő volt, amivel kezdtük az életünk. A lépéseivel körbe jártunk ezer és még több utat.Tovább olvasom…
Átléptem az öreg küszöböt. Lelkembe szívom a puha ködöt. A sápadt ég rezdületlenül néz, válla mellől párás napkorong idéz.Tovább olvasom…
Mint hullámot a part, várlak. Hogy szépségedtől fázzak. Arany avarhídnál figyellek, téged, a fagyfátyol-királynőmet.Tovább olvasom…