Lásd tekintetét, mely Tejúton átragyog! Úgy mondd, nem hallod:Tovább olvasom…
El voltam veszve. Már semmi nem volt bennem, csak félelem, ittlétemnek úgy éreztem,Tovább olvasom…
Tenyerembe fogom arcodat, látom gyönyörű lelkedet, hullnak könnyeim, mint az őszi levelek.Tovább olvasom…
Harang zúg most a fáradt föld felett, Égbe sírnak halk könyörületek. Múlt ködéből arcok integetnek, A csendbe hullnak elfeledett estek.Tovább olvasom…
Sok hely van a világon, mit látni szeretnék, hegyeket, hölgyeket, s a tenger gyönyörű kékjét. Elődjeink megírták, miről szól az élet, s mi erről kaptunk egy varázslatos képet.Tovább olvasom…
Átléptem az öreg küszöböt. Lelkembe szívom a puha ködöt. A sápadt ég rezdületlenül néz, válla mellől párás napkorong idéz.Tovább olvasom…
Míg a hajnal ölelt engem, csillagok lángoltak felettem. Álmok táncoltak az ablakon, léptem ismerte saját ritmusát.Tovább olvasom…
Advent halkan lép be, mint hajnal előtti pirkadat, ahogy a hideg ablakon át beszivárog a remény. A gyertyák fénye még csak pislog, de már tudjuk: valami régi, valami biztos úton van felénk.Tovább olvasom…