Írta:
Tasi83
Feltöltve: ma 06:02
Téma: Élet
👁️ 0
❤️ 0
Meddig szükséges céljavesztve hánykódni immár, mire az egyszerű ember is megtalálja viharvert élete sóvárgó szent hiányát?! Ne kelljen hívatlan, átutazó vendég módján kuncsorogva bárhova is bekéredzkednie – de mint jó barátot vendégség vehesse híven körbe. Mert most összefüggések sziklái közt tétován, félúton merengve gyerekes félelmek huzatos tárnái helyett még oly jó volna a lassított, megértett morajlásban éldegélni s megnyugodni.
Összetapadt lélekrögök hitvány menekülése helyett, két lélegzetvétel közt is lehessen Valaki, akiben meg lehet még bízni, akire lehet számítani sorstragédiák, céltalanná lett spirális körök közt, hanyatt vetődő vakugrás a bizonytalanságba, mert néha bizony ezt is muszáj megcselekedni, bárhogy is fölösleges vagy értelmetlen. Eltorzított arányok távolodó pillérei közt vajon akadhat-e még bárki is, aki megcselekszi, amit kiszabott rá a Sors?! Vonzások-taszítások kinyíló polipkarmaiban – megesik –, inkább fogvacogva reszket az emberben egy elárvult gyermek.
Tovább olvasom…