Nicsak! Virág! Hóvirág. Máris mutatja magát. El sem olvadt még a hó,Tovább olvasom…
Kicsi ház ablakán tavasz kopogtatott, gyümölcsfák ágain kis madárka dalolt.Tovább olvasom…
Az ég sötétjében kúszik fenn a Hold, Fénye ezüst, bennünk csendet simít, S titkot mesél, mit fény soha nem mond, így lesz Két ősi testvér, fény és félhomály,Tovább olvasom…
Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma.Tovább olvasom…
Kukucskál a NAP remélve, puha ágyát hagyja végre. Elindul, lassú lépte kúszik, csendben fel az égre.Tovább olvasom…
Szinte vért izzad a hajnal, „körülölel és rád ragyog”, körbefonva madárdallal, s egy hanggal, mi átkarol.Tovább olvasom…
Jóságát ontotta ránk akkor a Nap, kóbor szellő ölén szállt a pillanat. Fiammal élveztük a lelkes életet, fagylaltkehelyből csaltuk át az ízeket,Tovább olvasom…
Csupa csicsergés kint az utca, Persze... tavasz van... mindenki tudja. Van még az égen néhány felhő,Tovább olvasom…