Ég alján settenkedve kél a nap - felhőt pirítva, rózsaszínt virítva. Ég felhőit sötéttel rútítja,Tovább olvasom…
Szétszedett hóember feküdt a decemberi utcán, betakarta magát csillámló, fehér lepellel.Tovább olvasom…
Valamikor réges-régen a Föld beleszeretett a Napba. Boldog volt, amikor a napsugár nézegette, simogatta.Tovább olvasom…
Mikor a nap lebukik a tengerbe, vörösen izzó korongja mintha kihűlne, és fehéren virítva magát holdfényében mutatja.Tovább olvasom…
Napra nap s nem jön el a béke Napra nap és nem jön a csendTovább olvasom…
Kiléptem a kapun, nyikorgott a csend utánam, bánatsálam nyakamba csavartam, magamba szívtamTovább olvasom…
Én vagyok a Nap, minden reggel én keltelek, Én vagyok a parázs, mi benned izzik, forrik. Nappal vigyázok rád, éjjel a Holdhoz küldelek, Reményt és életet adok, látástól napnyugtáig.Tovább olvasom…
Meleg van, a nap melegen cirógatja bőrömet, Jól érzem magam, a virágok illata körbeleng. Zümmögnek a bogarak is, életre kelt a világ, Magamat másnak érzem, szívem éledő virág.Tovább olvasom…