A Hold
Gábor Edit
Mikor a nap lebukik a tengerbe,
vörösen izzó korongja
mintha kihűlne, és fehéren virítva
magát holdfényében mutatja.
Így tekint be ablakomon,
víg orcáján vidám mosoly,
hol álmom vigyázza,
hol virrasztásom igázza.
Ha álmom vigyázza,
nem lép a szobámba,
ha éberen virrasztok,
osztozunk titkaimon.
vörösen izzó korongja
mintha kihűlne, és fehéren virítva
magát holdfényében mutatja.
Így tekint be ablakomon,
víg orcáján vidám mosoly,
hol álmom vigyázza,
hol virrasztásom igázza.
Ha álmom vigyázza,
nem lép a szobámba,
ha éberen virrasztok,
osztozunk titkaimon.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!