A reggel lassan bontja ki önmagát, pára lebeg a Föld felett, fény gyűlik az ágakon, friss levegő íze végigsimít a testen, Nap csendben elfoglalja helyét az égen.Tovább olvasom…
Óh, te kietlen, árva vidék, elvesztetted a lét éltető színét! A fény ereje mára elhagyott, csak némi világítást iktatott.Tovább olvasom…
Halkan ébred már az őszülő a reggel, a szél is szendereg még csendesen. Nap a fényét csak réseken küldözgeti, a hőmérséklet fejét fel sem emeli.Tovább olvasom…
Ablak üvegén párát lehel a hideg messze szállt a nyár.Tovább olvasom…