Hajnali páratánc

Halkan ébred már az őszülő a reggel,
a szél is szendereg még csendesen.
Nap a fényét csak réseken küldözgeti,
a hőmérséklet fejét fel sem emeli.

Pára ül a talajmenti takaróra,
didereg, mostanra ilyen a táncóra.
Apró levélkék, fűszálak sem menekülnek,
mire élednek, rettentően meghűlnek.

Tétován pilláznak, vágyják a fényeket,
rimánkodásuk helyett áll őszi ítélet.
Megindul az évszakok buzgó váltása,
a földnek elgyengül meleg medálja.

Gyanakvó képzetem a jövőt pásztázza,
vékony dérpaplan, kinek lesz kárára.
Kinek lesz módja szunnyadni hónapokon át?
Ki éli elölről az élet varázsát?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.