Lerúgott cipők, egy fáradt sóhaj, bőrük meggyötört, a talpuk kérges.Tovább olvasom…
Az idő nem kopog, csak mellém ül csendben, mint egy régi barát, kitől sosem féltem. Rám néz, mosolyog, s azt mondja halkan: „Nézd csak, mennyi mindent hord a szíved magában.”Tovább olvasom…
Van bennem egy csendes világ, hol a gondolat is puha lesz, ahol a szív nem kér magyarázatot, csak engedi, hogy érezzek.Tovább olvasom…
Azt mondják: majd elmúlik. De aki valaha is szeretett igazán, az tudja, hogy vannak fájdalmak, melyek nem időhöz kötődnek, hanem lélekhez.Tovább olvasom…
Van egy hely bennem, ahová senki más nem lát, csak a lélek emlékei. Ott őrzöm azt, aki voltam,Tovább olvasom…
Könny gördül, halk, szelíden, mint hulló csillag a sötétben. Benne a múlt, a veszteség, egy sóhaj, mégis élni kész.Tovább olvasom…
Cinke a fán magányosan, Egy faágon pihen. Végignézett halálokat, Kivégeztek tízet.Tovább olvasom…
A tükör, melyben már nem magamat látom, ma régi fényt idéz a szürke, tompa mázon. Szélein megrepedt a foncsor, halk panasszal, mintha az idő játszana rajta finom vasmarokkal.Tovább olvasom…