Nem érint a kéz, mégis remeg a bőr, ahogy egymásba simul a csendem és a csended. Az idő megáll — nem kérdez, nem dönt, csak nézi, ahogy két lélek felismeri önmagát a másikban.Tovább olvasom…
Felébredtem, s rájöttem, Mit jelentesz, kedvesem. Gyémántként csillogsz fényesen, A Napnál is fényesebben.Tovább olvasom…
Elég a kudarc, elég a harc, elég az ármány, hazug álarc, elég az árulásból, mely lelkedet szaggatja.Tovább olvasom…
Az ismeretlen úton. Bátran lépek, szívem tiszta, remény fénye tükröződik vissza. Hittel várok új csodákra,Tovább olvasom…
Hiszek a csodákban, meddő méh gyermekáldásában, s betegség hirtelen gyógyulásában,Tovább olvasom…
Válaszút előtt, az élet körforgásában, a döntések nyomában, álladó önfeláldozásban.Tovább olvasom…
Némán lépked előttem saját árnyékom sorsom vezetve titokzatos rejtelembeTovább olvasom…
Törött tükörben látom magam, hisz az élet tele van szépséggel, de, én miért ilyen keveset kaptam, énem elhalványul a rideg mélységben.Tovább olvasom…