„szabadvers” – versek címszó szerint

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 04. 25. 06:22
Téma: Társadalomkritika
👁️ 3   ❤️ 1

Valamikor talán jobb, ha csupán csak a tudatos magány kattogó centrifugái léteznek, s őrölnek egyre kattogóbban agyak fogaskerekei közt; zárt ajtók mögött hallgatóznak – sok esetben – a cinkos spiclik, akár kíváncsiskodni kész kisgyerekek. Bámészkodni vágyó tekintetekből hiányoztak rendre Mindenség-csillagok. Sohasem nyíltan, de mindig nehezményezve a barátságtalan beszólásokat, kritikát meggörnyedve szükséges immár bukdácsolni, hadd lássa a többség, hogy ilyen is létezik. Csak hánykódni tudunk ide-oda az életben, ha nem jöhet tartós, jótékony megváltás, segítő szándék; a szánalom – ha létezett is – előbb-utóbb beissza magát, s a viaszlelkekre rákövesedik. A létezés rejtettebb formája egyszer majd befogadja áldozatait.

Az ember spirális körökben futó kerítésekbe kapaszkodna, mintha mentőöveket ölelne magához, amik megmenthetnék az ócska-talmi, végletesen leegyszerűsített hétköznapok vége-hossza nincs dáridóiból; félrehajtott fejjel a többség – sajnos így is – egyre ritkábban veszi észre a teljesebb értékű embert az álcák mögött. Egymásra néznek odakint egyre gyanakodóbb, rátarti kedvvel, s eszük ágában sincs megkérdezni: „Mondd csak? Te hogy jutottál idáig?!” – Csapdák sötétzöld városában az embernek egymagának kellene boldogulva szorgoskodnia, ha már nem boldogulhat; hát rászakad minden ötödik másodpercben önző beismerése egész özönvize, hogy ti. mit kellett volna másként, máshogyan cselekednie?!

Írta: Lohan Weel 💠
Feltöltve: 2026. 04. 24. 18:07
Téma: Elmúlás
👁️ 8   ❤️ 2

Délelőtt.
A magas faág.
Odaröppen – és már a fájdalom tartja ott.
Homályos tekintete

Írta: Április lány
Feltöltve: 2026. 03. 06. 06:03
Téma: Nők
👁️ 18   ❤️ 0

Utcán kéretlen megjegyzések és füttyögés hada közt haladok végig. Szemem a magassarkúm orrát kémleli, csak egy dolgot mantrázok magamba: „csak ne nézz fel!” Aztán elgondolkodtam. És mi lesz, ha felnézek? És e bátor cselekedetet 3 hosszú percre meg is teszem.

Felnézek, és tekintetem egy kopasz, kigyúrt, tetovált hímneművel akad össze. Hosszasan néz. Végigjár a szeme a pucér lábamon, a combomig érő ceruzaszoknyámon, a blúzomig, amin átlátszik a melltartóm.
Majd nagy nehezen az arcomra néz, és ennyit mond: „Szia, cicus.” Én erre csak visszakapom tekintetem a magassarkúmra, úgy teszek, mintha érdekes lenne.

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 01. 10. 04:07
Téma: Önismeret
👁️ 9   ❤️ 0

Öröm s fájdalom ellen
– régóta tudhatom –,
lecsupaszított s védtelen vagyok!
Borsón térdeltettek gyermekként

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 01. 08. 06:10
Téma: Élet
👁️ 11   ❤️ 1

Elindul, mindennap elindul az ember,
képtelen letörölni arcáról a rohanást.
Két rohanás között végesre szabatott
ítélettel állnak halandó időben.

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 01. 08. 06:09
Téma: Önismeret
👁️ 14   ❤️ 1

Előre néznék, de félve, tán
egész szemmel hátra is.
Zordon háborgása hajléktalanná lett
vándorszívemnek csak nem nyugszik.

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 01. 08. 06:08
Téma: Önismeret
👁️ 8   ❤️ 1

Közelítőn, félúton, immár vészesen a negyvenhez.
Egyre morgósabb, türelmetlenebb,
Sziszifuszi kődarabként szemlélődöm.
Többé-kevésbé még egészségesen,

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 01. 08. 06:06
Téma: Önismeret
👁️ 10   ❤️ 1

Én már úgy megutáltam
a torz–groteszk szimpátia-
s előítélet-szabályokat,
hogy egy sánta–félszeg Sziszifusznak