Ragyogó messzeség. Ahogy e zuzmarás évszak körbeszövi könnyed leplét a tájon, s megpihen,Tovább olvasom…
Fehér palást borít mindent, hópárnák pihennek az ágakon, a világ lélegzete lassul, az idő térdre ereszkedik.Tovább olvasom…
Hótündér járt a földön, a kopár téli tájon, hogy varázspálcájával, csodát varázsoljon.Tovább olvasom…
Hócsillag fénylik az éjszaka ölén Álmodik a föld a tél közepén Megpihen tenyerén a kopár mező Fátylat terít a csendre a múló időTovább olvasom…
Valamikor nagyon régen, édesanyám lágy ölében, megfogant egy pici lányka, ki most e sorokat írja.Tovább olvasom…
Kicsi veréb ült a kerítésre, mikor lesz már a télnek vége, zord jege mikor enged, s nap melege űzi a hideget?Tovább olvasom…
A szívem oly sok őszt érzett, Amikor a levelek hulltak a fákról. A szél színesen tova fújta őket, Az időjárás viharos és esős lett.Tovább olvasom…
Lassú téli ködben, átölelek, s érzem szívedet.Tovább olvasom…