Halk sóhajjal kúszik a szél a föld izmos vállára, Meleg fuvallattal bújik a tél nagykabátjába. Kacér kéjjel simogatja a vén agg hideg testét, Csókot lehel zord arcára, megenyhítve a szívét.Tovább olvasom…
A kályha mellett ülve álmodom, s a hideg este lassan rám hajoltan, de ekkor is táncoltam vágyamon, amit nem érthet senki a szobában.Tovább olvasom…
Egyik pillanatban még abban gyönyörködtem szobám ablakából, miként a Hold fényében a csillagok a szikrázó jégen táncolnak.Tovább olvasom…
Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan valaha, hogy nem lesz természetes a tél havas mivolta.Tovább olvasom…
Mérgesen nézett, Mikor lesz vége A hideg télnek.Tovább olvasom…
Decemberben az eget nézem a csodára várva, Hulljon sok hó az udvarra, a fákra, a házra. Visszavágyom a múltba, a gyerekkorba, Mikor igazi tél volt, és mindenki a szánkózást várta.Tovább olvasom…
Hegyek mögött készülődve gyűjti az erejét, hogy hadrendbe állítsa félelmetes seregét. Most jön el ideje az Ő uralmának, hogy megmutassa erejét az egész világnak.Tovább olvasom…
Sivár, téli puszta lett a kertből... Ahol régen szép virágok nőttek. Volt két hatalmas fenyőfa is, Anyám óvta és könnyeivel locsolta őket.Tovább olvasom…