A sárgás falevelek halkan zizegnek az ősz köpönyegén. Botján támaszkodva jeget fúj a fehér hókabátos, öreg tél.Tovább olvasom…
Erdei mókus fürgén szaladgál, Faágról faágra ügyesen ugrál, Téli hidegben vastag bundája védi, Hegyes füleivel neszel, olyan édi,Tovább olvasom…
A lágy tavaszi némaságban Most forradalmi igék szólnak. A bús emberek életébe Egy csipetnyi jókedvet szórnak.Tovább olvasom…
Tavasz lép halk dobbanással, rügy fakad már az ágakon, sugarával érinti a tájat, s ébreszti a természet álmát.Tovább olvasom…
Az út szélén őrként álló, az erős szélben siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok, fenyegető árnyak a félhomályban, éjsötét fekete varjak gubbasztanak,Tovább olvasom…
Sándor, József, Benedek Vártunk rátok már eleget! Zsákotokban mi lapul? Meleg tavasz meglapul.Tovább olvasom…
rázza már le magáról március a tél terhét hozza meg nekünk a kikelet erényét friss fű illata járja át a levegőt tarka virágszirmok táncoljanak a szemünk előttTovább olvasom…
Február végén, a tél még remél, hogy nincs vége, s itt maradhat nálunk, velünk, még egy kis időre, hogy kedvünket továbbra is szomorítsaTovább olvasom…