A sárgás falevelek halkan zizegnek az ősz köpönyegén. Botján támaszkodva jeget fúj a fehér hókabátos, öreg tél.Tovább olvasom…
Fúj a szél, és nem kér bocsánatot. Végigsöpör a dombon, belekap a fűbe, meghajlítja a fát, és szétszór mindent, ami útjába kerül.Tovább olvasom…
A szél olyan, mint az élet, Nem veszed észre, csak ha tovalibben. Mikor veled van, hangtalan, Mikor elillan, űr marad.Tovább olvasom…
Harmatos fűszálat fújja a szellő, Hajnalfényben ha ébred az erdő. Fújja a bokrot, a fák levelét, A pelyhes pitypang tollpihét.Tovább olvasom…
Agancsra aggatott aggódalom, andalítva dalolja a dalom. Szarvasnak szirtjén születtem, barlangnak büszke belsejében.Tovább olvasom…
Sírdogál a fürge szellő Hamvasszürke reggel, Tekintetét földre hinti Számon kérő szemmel.Tovább olvasom…
Ha szereted gyermeked, Óvd a környezeted! Ha szeretnél unokákat is, Vigyázz, hogy bánsz azzal, mi kincs.Tovább olvasom…
Öreg juhász nyugalomban, legeltet a domboldalban, ráérősen nézelődik, lám, lám, a nyár készülődik.Tovább olvasom…