Tavaszi szél hozza a virágillatot, lágyan csókolja pirospozsgás arcom, Nap sugarai kuszálódnak bőrömre, meleget adnak, indaként fonódnak mindenre.Tovább olvasom…
Ott és akkor meghaltam. Abban a pillanatban, mikor a földi létét itthagytad. Látom magam, amint megfagytam, Előttem a függöny összecsattan.Tovább olvasom…
ragyog a nap, szikrázik a kéklő égen pattan a rügy, tarka virágtenger duzzad érezni a lágy szellő simogatását beleszippantok az üdítő levegőbeTovább olvasom…
Kezemben tartom a múltam, s a hátralevő életem. Mérlegre teszem, számba veszem a szeretetben s fájdalombanTovább olvasom…
„Kísértők sivatagjának böjtjében, Köveket kenyérré változtatva széltében, Kísértő szavaknak ellenállva, Nagyvilágot fals fájdalomtól szabadítva.”Tovább olvasom…
A lágy tavaszi némaságban Most forradalmi igék szólnak. A bús emberek életébe Egy csipetnyi jókedvet szórnak.Tovább olvasom…
rázza már le magáról március a tél terhét hozza meg nekünk a kikelet erényét friss fű illata járja át a levegőt tarka virágszirmok táncoljanak a szemünk előttTovább olvasom…
Anyává válni újjászületés Egy édes világba költözés Szívünk szegletében csodás ébredés Egy szeretet rugóval szárnyaló szenvedély.Tovább olvasom…