Azt hittem elég ha szeretlek, de a csended hangosak lettek, és talán majd egyszer megérted, hogy nem hibát kerestem benned.Tovább olvasom…
Én vagyok a Nap, minden reggel én keltelek, Én vagyok a parázs, mi benned izzik, forrik. Nappal vigyázok rád, éjjel a Holdhoz küldelek, Reményt és életet adok, látástól napnyugtáig.Tovább olvasom…
Nézem a békés vizet szüntelen, Remegve, de örömmel. Várom a hajó felbukkanását A hullámzó tengeren.Tovább olvasom…
A levegő egyre melegedett, a fészkek is megelevenedtek. Minden irányból már jöttek-mentek, a tojásból kikelt csepp egyedek.Tovább olvasom…
Adott egy fél pohár víz, finom, forrásvíz. Erről vitatkozunk. Én úgy gondolom, félig tele a pohár, jön a szomszéd, ki azt mondja, félig üres.Tovább olvasom…
A víz utat tör, Az élet felőröl. A csend hallgatag, Értékes e pillanat.Tovább olvasom…
Lágy szellő simogatja a vizet szerelmesen, Csak én ülök a parton némán, egyedül. Mögöttem cinkosul összebújnak a fák. Egymáshoz simulva kéjesen zúgnak.Tovább olvasom…
Állok a hídon Volt már így régen Akkor szárnyalni akartam Lefelé, szépenTovább olvasom…