Kavargó porszemek sötét űrben, apró parázs a lobogó tűzben. Csak cseppnyi csepp, tengermély vizekben, sivatagban homokszem egyetlen.Tovább olvasom…
Most megjelenik a verses kötet, Sokan dobnak majd rám követ. De minden költő engem követ, Ez nekem csak egy újabb löket.Tovább olvasom…
Mikor Káin megölte Ábelt, könnybe borult az ég, Éva szíve kettéhasadt, elvesztette gyermekét.Tovább olvasom…
Kérdezted már százszor, kerested a miértet. Feleltem annyiszor, elmondtam, hogy megértsed.Tovább olvasom…
A sok bölcs törni kezdte fejét. - Az élet Elme. - vallja Arisztotelész. Folyton pereg akár egy óra. Szókratész szerint ez egy Próba.Tovább olvasom…
Fekete-fehér az este, szürkén nyúlik el, a lámpafény hűségesen őrzi a helyet. A vasnak dőlve szívdobogva figyelem, a csendből remény nő ki vagy félelem.Tovább olvasom…
Lennék csillag ablakpárkányodon ragadt őrizném álmod, mely a párnádon maradt csendben el nyújtóznék kisszobád sarkában lennék puha takaród hűvös téli magányban.Tovább olvasom…
Sehol senki. Mindenki eltűnt. A boldogság máshova települt. Fájdalmam érzik, sajnálnak a falak, órák gyermekei lustán fojtanak.Tovább olvasom…