Kávé gőzölt korán, te már talpon álltál, hajadba bújt a reggel, s rám halkan mosolyogtál. Bögrém mellé tetted a legszebb, puha szót, s egész nap abból éltem, abból kaptam útravalót.Tovább olvasom…
Csendben nyílik az éj kapuja, hol a lélek szabadon szárnyal. Fény és árnyék tánca ringat, hív, szólít az álmok világa.Tovább olvasom…
Hazugság-jég, fájdalom-jég, a múlt gyászának szikrázó csöndje. Ahogy a Nap felkel bennem,Tovább olvasom…
Mozdul a test, ha izzik a vérünk, ringat a csípő, érik a vétkünk. Hajamat simítja ujjperce lágyan, átkarol forró, perzselő vágyban.Tovább olvasom…
Én vagyok. Bennem él a tűz és a jég, az örvénylő láng, és a csendbe fagyott óceán.Tovább olvasom…
Ha kérhetek, csak annyit kérek: hadd legyek mindig csend – és önmagam.Tovább olvasom…
Anyukám, én úgy szeretlek, mindig hozzád odamegyek. Kicsi karom átölel, szívem téged ünnepel.Tovább olvasom…
Csilingel a pohár, jég táncol benne, citrom illata száll a levegőben. Mentalevél hűsít a tenger part ölében, napfény simogat, sós levegő a tengerbe hívogat.Tovább olvasom…