Ezen az oldalon elemezheted
Vasasné Koszla Beáta „Mellém ült”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
3
némán csendben tűri a magányt,
4
benne él, nem kér, nem remél.
2
bús szemei elmélyednek,
4
benne lelke is megpihenne.
1
Ki volt, mi volt egykor régen?
2
Amikor még fény volt a szemében,
3
mikor még erős volt és bátor,
4
amikor még tettre készen élte,
5
védte és hitte, hogy milyen szép a világ.
1
Legnagyobb kincse ő maga tán,
2
kérdőn nézem hová tűnt,
3
ráncai mögött meggyötört,
4
akkor régen amikor még ő is tévedt,
5
volt neki háza, családja,
6
gyermekeinek őre, védelmezője.
1
Szerette ő is hogy hívják,
2
egykor őt is haza várták,
4
a fellegekig repítette.
5
Ma már fáradt, görnyedt,
7
csak a csend öleli karjába.
1
Neki elég, nem kér semmit,
2
szeretne egy kicsit még boldog lenni.
3
S tudja, hogy fentről lassan hívják,
1
Akkor még a padba belemarkol,
3
Holnap már a csillagok között utazol,
4
de bennem egy apró pillanatot hagyol,
5
Legyél boldog ettől a pillanattól!