Ezen az oldalon elemezheted
Szabó László István „60 évesen”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A szívem némán fáj, sajog,
2
Elfáradt a hatvan év alatt.
3
Szomorú, mégis megbocsát,
4
Senkitől nem vár már csodát.
1
Összetört, száz sebtől vérzik,
2
A barátaim fájdalmamat érzik.
3
Istentől ajándék minden reggel,
4
Ha ébredek könnyes szemmel.
1
Hideg bőröm ráncos és száraz,
2
Testem már gyenge és fáradt.
3
Elveszett, gyámoltalan, félszeg,
4
De én soha nem voltam részeg.
1
Meggyötört, öreg lett a testem,
2
De pislákol még a tűz bennem.
3
Sokszor voltam gyenge és beteg,
4
És szeretetet adtam mégis neked.
1
Hatvan éve rovom már a köröm,
2
A Földön már ez is nagy öröm.
3
Isten mindig segített énrajtam,
4
Sose voltam egyedül a bajban.
5
A szívem most is érted dobog,
1
Mint sok ezernyi harci dobok.
2
De lassan kivész belőle az erő,
3
Régen eltörött már a dobverő.
1
Lassan az idő elfogy úgy vélem,
2
Ezért napjaimat hasznosan élem.
3
Mikor majd a halál eljön értem,
4
Isten bocsásson meg, arra kérem.