60 évesen
Szabó László István
A szívem némán fáj, sajog,
Elfáradt a hatvan év alatt.
Szomorú, mégis megbocsát,
Senkitől nem vár már csodát.
Összetört, száz sebtől vérzik,
A barátaim fájdalmamat érzik.
Istentől ajándék minden reggel,
Ha ébredek könnyes szemmel.
Hideg bőröm ráncos és száraz,
Testem már gyenge és fáradt.
Elveszett, gyámoltalan, félszeg,
De én soha nem voltam részeg.
Meggyötört, öreg lett a testem,
De pislákol még a tűz bennem.
Sokszor voltam gyenge és beteg,
És szeretetet adtam mégis neked.
Hatvan éve rovom már a köröm,
A Földön már ez is nagy öröm.
Isten mindig segített énrajtam,
Sose voltam egyedül a bajban.
A szívem most is érted dobog,
Mint sok ezernyi harci dobok.
De lassan kivész belőle az erő,
Régen eltörött már a dobverő.
Lassan az idő elfogy úgy vélem,
Ezért napjaimat hasznosan élem.
Mikor majd a halál eljön értem,
Isten bocsásson meg, arra kérem.
Elfáradt a hatvan év alatt.
Szomorú, mégis megbocsát,
Senkitől nem vár már csodát.
Összetört, száz sebtől vérzik,
A barátaim fájdalmamat érzik.
Istentől ajándék minden reggel,
Ha ébredek könnyes szemmel.
Hideg bőröm ráncos és száraz,
Testem már gyenge és fáradt.
Elveszett, gyámoltalan, félszeg,
De én soha nem voltam részeg.
Meggyötört, öreg lett a testem,
De pislákol még a tűz bennem.
Sokszor voltam gyenge és beteg,
És szeretetet adtam mégis neked.
Hatvan éve rovom már a köröm,
A Földön már ez is nagy öröm.
Isten mindig segített énrajtam,
Sose voltam egyedül a bajban.
A szívem most is érted dobog,
Mint sok ezernyi harci dobok.
De lassan kivész belőle az erő,
Régen eltörött már a dobverő.
Lassan az idő elfogy úgy vélem,
Ezért napjaimat hasznosan élem.
Mikor majd a halál eljön értem,
Isten bocsásson meg, arra kérem.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Sors témájú versek közül: