Ezen az oldalon elemezheted
Buglyó Juliánna „Tél a Keletinél”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Óh, te kietlen, árva vidék,
2
elvesztetted a lét éltető színét!
3
A fény ereje mára elhagyott,
4
csak némi világítást iktatott.
1
Erőlködik szépséged tartásában,
2
legalább a nappalod ne legyen vakságban.
3
Átfestődött smaragd tested,
4
szikkadt színben már reszketsz.
1
Az ágak közt a lombkorona helyett
2
tejszínű pára óvakodva tekereg.
3
Homályos határba bevonult a csend,
4
sehol egy madár, dala már nem cseng.
1
Fűzgallyak hosszan a talajra merednek,
2
a nyárfákat a fagy tartja, nem rezegnek.
3
Rozsdássá szédült a parti növényzet,
4
nem nyüzsög közte rovar, se féreg.
1
A víz fagyos, nem táncolnak a fodrok,
2
tükrén megvillannak a szunnyadó szobrok.
3
Becsukta szemét a tágas látóhatár,
4
egész télen epedve a tavaszra vár.