Ezen az oldalon elemezheted
Kollár Kornélia „Fekete”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Miért is szeretem a feketét...
2
Számomra a legtöbbet megkapott kérdés.
3
A fekete nekem lételemem,
4
A mentsváram, a rejtekhelyem.
1
Mondják, hogy ápol és eltakar.
3
De nekem többet jelent,
4
Néha azt gondolom védelmez.
1
A fekete mely minden színt felmar,
2
Nem megfojtja, hanem bentt artja, magában hordozza.
3
Semlegesíti és saját erejét növeli,
4
Nem elpusztítja, hanem öleli.
1
A fekete minden színt magában hordoz,
2
Még ha azt is gondolják maga a gonosz.
3
Cseppet sem az... csak magának való,
4
De az ereje mindenható.
1
Nézzünk csak körül a világban,
2
Akárhova nézek, fekete mindenütt van.
3
Az egyetlen szín, mit a vak is lát,
4
Olyan energiát ad mi megvált.
1
Szeretem e színt mert elegáns és sikkes,
2
Minden évszakhoz, minden időben remek.
3
Tiszteletemet is kifejezi,
4
Azok iránt kiknek teste már nincs itt.
2
Csupán a gyengék oltalmazója.
3
Nem bűnös erők képviselője,
4
Hanem a gyengék felemelője.
1
Mindent elsöprő, örök gyönyör,
2
Kit állandó megbélyegzés gyötör.
3
Babonák és boszorkák támasza,
4
De ez igazából csak mende-monda.
1
Mondatnak bármit én ismerem erejét,
2
Nekem sokszor volt menedék.
3
Mikor semmi voltam ő adott tekintélyt,
4
Most erős lettem, de nem feledem segítségét.