Fekete
Kollár Kornélia
Miért is szeretem a feketét...
Számomra a legtöbbet megkapott kérdés.
A fekete nekem lételemem,
A mentsváram, a rejtekhelyem.
Mondják, hogy ápol és eltakar.
Igen igaz, optikailag.
De nekem többet jelent,
Néha azt gondolom védelmez.
A fekete mely minden színt felmar,
Nem megfojtja, hanem bentt artja, magában hordozza.
Semlegesíti és saját erejét növeli,
Nem elpusztítja, hanem öleli.
A fekete minden színt magában hordoz,
Még ha azt is gondolják maga a gonosz.
Cseppet sem az... csak magának való,
De az ereje mindenható.
Nézzünk csak körül a világban,
Akárhova nézek, fekete mindenütt van.
Az egyetlen szín, mit a vak is lát,
Olyan energiát ad mi megvált.
Szeretem e színt mert elegáns és sikkes,
Minden évszakhoz, minden időben remek.
Tiszteletemet is kifejezi,
Azok iránt kiknek teste már nincs itt.
Nem a sátán cimborája,
Csupán a gyengék oltalmazója.
Nem bűnös erők képviselője,
Hanem a gyengék felemelője.
Mindent elsöprő, örök gyönyör,
Kit állandó megbélyegzés gyötör.
Babonák és boszorkák támasza,
De ez igazából csak mende-monda.
Mondatnak bármit én ismerem erejét,
Nekem sokszor volt menedék.
Mikor semmi voltam ő adott tekintélyt,
Most erős lettem, de nem feledem segítségét.
Számomra a legtöbbet megkapott kérdés.
A fekete nekem lételemem,
A mentsváram, a rejtekhelyem.
Mondják, hogy ápol és eltakar.
Igen igaz, optikailag.
De nekem többet jelent,
Néha azt gondolom védelmez.
A fekete mely minden színt felmar,
Nem megfojtja, hanem bentt artja, magában hordozza.
Semlegesíti és saját erejét növeli,
Nem elpusztítja, hanem öleli.
A fekete minden színt magában hordoz,
Még ha azt is gondolják maga a gonosz.
Cseppet sem az... csak magának való,
De az ereje mindenható.
Nézzünk csak körül a világban,
Akárhova nézek, fekete mindenütt van.
Az egyetlen szín, mit a vak is lát,
Olyan energiát ad mi megvált.
Szeretem e színt mert elegáns és sikkes,
Minden évszakhoz, minden időben remek.
Tiszteletemet is kifejezi,
Azok iránt kiknek teste már nincs itt.
Nem a sátán cimborája,
Csupán a gyengék oltalmazója.
Nem bűnös erők képviselője,
Hanem a gyengék felemelője.
Mindent elsöprő, örök gyönyör,
Kit állandó megbélyegzés gyötör.
Babonák és boszorkák támasza,
De ez igazából csak mende-monda.
Mondatnak bármit én ismerem erejét,
Nekem sokszor volt menedék.
Mikor semmi voltam ő adott tekintélyt,
Most erős lettem, de nem feledem segítségét.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Egyéb témájú versek közül: