Ezen az oldalon elemezheted
Kollár Kornélia „Janus”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Janus a római kétarcú isten,
2
Egyik fele a múltra másik a jelenre figyel.
3
Ő maga a háború és béke,
4
Mindenki hazudik a világnak.
2
Hogy ne lássák a valódi énünk.
3
Más amit kifelé mutatunk,
4
Más amit belülről hordozunk.
1
Az mosolyog a legszebben,
2
Akinek a legjobban fáj.
3
És a leghangosabban az kiált,
4
Akit a félelem magához ránt.
1
A sírás nevetés, ha szomorú vagy,
2
A nevetés sírást nyom el ha nincs vigasz.
3
Az álarcot önként húzzuk magunkra,
4
Hogy más az igazat ne lássa.
2
Mind gyarlók vagyunk és hazudunk.
3
A jobbik eset, ha csak másnak,
4
A legnagyobb hiba önmagunk becsapása.
1
Kinek is hazudunk voltaképpen?
2
Mi értelme a kettősségnek?
3
Szomorú, hogy így kell védeni magunkat,
4
Más emberektől elrejteni az igazat.
1
Szomorú, hogy erre kényszerül egy élet,
2
Hogy elfedje a valódi énjét.
4
Hogy ne kelljen az igazat mutatni.
3
Vagy amit mutatni kényszerülünk?
4
Mindenki döntse el a tükörrel szemben.
3
Igazság és hazugság egyvelege,
4
Döntsünk és vállaljuk fel, melyik jöhet melyik mehet.