Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „A természet örök csoda”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ott ahol a fák az égig magasodnak,
2
a hegyek orma mögül álmosan kibújt
3
bárány felhő takarójából a Nap.
4
A szurdok ölelésében sietve futó folyó,
5
a kövekhez érve, zuhogóként fut alá.
6
Hangja félelmetes, megmutatja erejét.
7
Megérintve a pirosodó bokrokat,
8
visszacsapódó hullámai mosolyognak.
9
Ülök a hatalmas köveken, elnézek a
10
bárányfelhők ölelésében szikrázó napot.
11
A hullámok lágyan lábamhoz érnek.
12
A fák leveleit egy kósza szél borzolja.
13
Becsukom a szemem, és hallgatom
14
a lágyan alá hulló víz csobbanását.
15
Nekem mesélnek a hatalmas kövek.
16
Mesélnek egy békés új földről, ahol
17
szívünk együtt dobban a föld szívével.
18
Nem zsákmányolják ki, tisztelik Földanyát.
19
Békében élnek e csodás természettel.
20
Megőrzésre kaptunk, de nem vigyáztunk rá.
21
Mindent megkaptunk, árnyékot adó lombos fát,
22
meleget adó tüzifát, bölcsőt, ételt, Isten patikáját.
23
Csodás a természet, lenyűgöző a látványa.
24
Félelmetes, hatalmas ereje tiszteletet parancsol.
25
Szeretem az erdő békéjét, a víz hűsítő habjait,
26
szeretek mindent, amit csak adhat.
27
Tisztelem a természet hatalmasságát, szépségét.
28
Emlékeztet arra, milyen hatalmas kincset kaptunk