Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „IDŐTLENSÉGEK ÁRNYAI”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Időtlenségek néma, szoborárnya mindenkire köztörvényesen árborul, ha egyetlen kifejezhető mozdulatban ásít a száj, sugárzik a szem – könnyelmű, hangtalan szemfedőként emlékeink boldogult aranykorát igyekszünk minél valósághűbben megragadni, s a Valóságban létrehozni! Lágyan magához ölelget bennünket a Tavasz-váró madárrajzene. Csobogón futkosó, aprócska s hívogató csermelyek szent szelíd dallama megdobogtatja lüktető szíveinket!
1
Hosszantartó távolságok is bármikor lecsökkenthetők – hála – digitális korszakunk hiperhálózatainak! Örömosztások kettős hírpendülését echózza gazdagon dobbanó szívritmusunk! Balzsamos, komorló éjszakák prófétatrónusát megérinti a bimbós, szerelmi légyott; s már nem számít, hemzsegő, nászi vágyai között csókok halhatatlan metamorfózisait vajon mikor s ki kezdhette?! – Elvesztettnek gondolt önazonossághoz már mindenki visszatalál!
1
Egyetlen mozdulatból már felsejlik az egyetemes kozmikus részvét, vagy némaságba benragadt nagy színjáték! Csalfán megmaradhatott még Remények üldöztetése s hajszolása! Mindenkinek a lelkébe kellene vésni a Jóságot, mely mindenkiben ott lakozik, mint újabb különös áldozat…