IDŐTLENSÉGEK ÁRNYAI

Tasi83

Időtlenségek néma, szoborárnya mindenkire köztörvényesen árborul, ha egyetlen kifejezhető mozdulatban ásít a száj, sugárzik a szem – könnyelmű, hangtalan szemfedőként emlékeink boldogult aranykorát igyekszünk minél valósághűbben megragadni, s a Valóságban létrehozni! Lágyan magához ölelget bennünket a Tavasz-váró madárrajzene. Csobogón futkosó, aprócska s hívogató csermelyek szent szelíd dallama megdobogtatja lüktető szíveinket!

Hosszantartó távolságok is bármikor lecsökkenthetők – hála – digitális korszakunk hiperhálózatainak! Örömosztások kettős hírpendülését echózza gazdagon dobbanó szívritmusunk! Balzsamos, komorló éjszakák prófétatrónusát megérinti a bimbós, szerelmi légyott; s már nem számít, hemzsegő, nászi vágyai között csókok halhatatlan metamorfózisait vajon mikor s ki kezdhette?! – Elvesztettnek gondolt önazonossághoz már mindenki visszatalál!

Egyetlen mozdulatból már felsejlik az egyetemes kozmikus részvét, vagy némaságba benragadt nagy színjáték! Csalfán megmaradhatott még Remények üldöztetése s hajszolása! Mindenkinek a lelkébe kellene vésni a Jóságot, mely mindenkiben ott lakozik, mint újabb különös áldozat…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Élet témájú versek közül:
2026-04-24 10:22 Rose Logan: Érett Rozé
2026-01-15 03:35 Tasi83: FRESKÓ A XXI. SZÁZADBAN (16+)
2026-01-02 15:47 Vizkeleti Erzsébet💠: Játszma