Ezen az oldalon elemezheted
Dalmisita „Láncok között”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szívem néha elkalandozik.
2
Olyan jó lenne végre csak lenni már –
5
ha időm engedné, elfogadhatnám.
1
Eső kopog, az utca zaja dübörög a létben.
2
A szívem mégse hajtja lelkem ívét már.
3
A csendes órákban nyugtom nem lelem,
4
keresem, de nem talál rám.
1
Szürke létben napsütés ragyog,
2
messze érzem, de közel nem hat rám.
3
Vacogok belül, pedig melegség jár át –
4
nem értem, létem így hogy maradt meg már.
1
Elfutok, félek, de menni kell.
2
Utam összezár, a kulcs a szélben fityeg.
3
Elvonulok, nem keresem fényem.
4
Vadállat dühöng, tépi a láncokat,
5
nem érti, hogy börtöne önmagában él.
6
Szabadságvágya zárja be ma talán.
1
A holnap fénye: a múlt árnyéka,
3
Tudtam, de útközben elfeledtem rég –