Egy cérnaszál

Egér Ervin éppen az iskolába ment, amikor az erdő közepén meg kellett állnia. Észrevette, hogy a hátizsákja egyik pántja elszakadt. Igaz, nagyon nehéz volt a sok könyvtől és füzettől, de hát ez egy új táska.

– Elszakadt? – kiáltotta Egér Ervin.

Bánatában elővette pici kis sajtocskáját, amit anyukája tett be neki tízóraira. Beleharapott, és úgy érezte, ebben a pillanatban egy kicsit megnyugodott. Nem tartott sokáig, mert a második falatot eszegette, amikor meghallotta, mintha valaki fuldokolna. Letette a finom falatját, és elindult a hang felé. Már nagyon messze járt az otthagyott hátizsákjától, de még mindig nem látta a fuldoklót.

Ment, ment, a hangok egyre közelebb jöttek felé, és pár lépés után észrevette, hogy a tőle nem messze lévő tó partján ott fekszik egy óriás gólya. Gondolkodott magában: most odamenjen? Vagy forduljon meg, és inkább szaladjon el?

Nem. Mégsem szaladt el, hanem odament a gólyához, aki már egyre sűrűbben fuldokolt.

– Se… gít… ség… – mondta elhaló hangon a gólya.

Egér Ervin ebben a pillanatban hozzákezdett szaladni a gólya felé. Amikor odaért, látta, hogy a gólya hatalmas csőréből egy cérnaszál lógott ki. Gyorsan megfogta, és próbálta kihúzni a gólya csőréből a cérnát.

Csak húzta, húzta, húzta… de nem jött.

Közben észrevette, hogy a cérnaszálnak talán sosem lesz vége. Abbahagyta, és elővette a zsebéből a bicskáját. Mivel Ervin olyan kicsi volt, ezért megpróbált bemenni a gólya csőrébe. A torok előtt megállt. A bicskájával levágta a cérnát, és ami még ott maradt, egy nagy fújással próbálta eltüntetni. Sikerült, és a cérna lecsúszott a gólya torkán.

Ekkor Egér Ervin megfordult, kiment a friss levegőre, és rögtön megnézte, hogy a gólya jobban van-e.

– Köszönöm! – ennyit mondott a gólya, és lecsukta a szemét.
– Nagyon szívesen. Egér Ervin vagyok.
– Gólya Gabinak hívnak, és azt hiszem, most egy kis víz jó lenne.

Majd megpróbált lassan felállni. Amikor sikerült, odament a tóhoz, lehajolt, és hozzákezdett szürcsölni a vizet.

– Én most elmegyek. A tanítás nemsokára kezdődik.
– Várj! Elviszlek – fordult meg a gólya.
– Köszönöm, de még vissza kell mennem a hátizsákomért.
– Gyere! Máris indulunk.

Gólya Gabi leült Ervin mellé. Egér Ervin felmászott, és szorosan a gólya nyaka mellé ült. Nem telt el sok idő, és már Ervin táskájával együtt elindultak az iskola felé.

Ervin boldog volt, hogy barátságot kötött Gólya Gabival, mert neki még soha nem volt ilyen hatalmas, nagy barátja.

Délután, amikor vége lett a tanításnak, otthon meglepetés várta. Gabitól kapott egy hatalmas sajtot, amiért reggel megmentette az életét.