Szeretetnap

Annyira vártam ezt a napot. A sok munka után végre jól jön a pihenés. Pénteken délután hozzáláttam a süteménysütésnek, most szezámmagos sós rudacskát készítettem. Remélem, ízleni fog a többieknek. Este, amikor lefeküdtem aludni, eszembe jutott pár régi emlék, amit a többiekkel töltöttem. Egy olyan csapat jött össze, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Szombaton reggel nyugtalanul ébredtem. Fájt minden porcikám. Nyújtottam a lábam, a szárnyaimat próbáltam kiegyenesíteni, de sajnos az íngyulladásom megsínylette a tegnapi készülődést. Sebaj, boldogan tettem, hisz egyszerre még nem ünnepeltük a születésnapunkat.

Már nagyon izgatott vagyok, remélem, eső nélkül megússzuk, és a nap sem süt majd erősen, hogy elkeljen bújnunk a fa alá. Na, jó, indulnom kell, hosszú lesz az út Miskolcig. Bagolyszárnyaimat megint megmozgatom, hátizsákomban a sütemény, felveszem, és már indulok is.

Még be sem mutatkoztam: Dina vagyok, az éjjeli bagoly, de most a találkozó miatt nappal kell helytállnom. A mai napon, szeptember elején, szombaton osztálytalálkozóra megyek, amit születésnapi bulival fűszerezünk. Mindannyian ötvenévesek lettünk.

– Jaj! – kiáltottam magasan a levegőben szállva. – A tortáról még szó sem esett a többiekkel. Milyen születésnap torta nélkül? – mondandómat befejeztem, hisz válasz nem érkezett. Sebaj, megérkezéskor a házigazdától, Katkától, a mókuskától megkérdezem, mit tegyünk.

Fél óra múlva megpillantottam Miskolc-Görömbölyt. A szívem hevesebben kezdett verni. Életem jelentős részét itt töltöttem.

Pár perc után már a kapu bejárata előtt álltam. Katka, a mókuska meglátott, szaladt felém, átölelt, és adott két puszit.
– Fáradj beljebb, Dina! Örülök, hogy eljöttél.

Örömömben egy könnycsepp is kicsordult. Beljebb mentem, és megláttam a többieket. Mindenkihez odamentem, üdvözöltem őket. Elsőként Sziszi, a sziámi macska, majd Zozó, a gepárd, Laci, aki bandamaci, de mindenki Pandalacinak hívja. Aztán megláttam Zsoleszt, a mosómedvét, aki éppen a bogrács felett, fakanállal a kezében köszöntött. Később észrevettem, hogy kuktasapkát is felvett. Jól állt rajta, akár gyakrabban is hordhatná. Pár lépéssel odébb üdvözöltem Zolát, a tigrist, és Sanyit, a barnamacit.

Nemsokára szélsebesen megjelent a házigazda, Katka, a mókuska, és kínált minden jóval. A süteményes tányér ritkán maradt üres.

Így voltunk az elején, majd sorban érkeztek a többiek: Vica, a házi cica, Janó, a pálmasodró, Jucus, a nyuszika, Frici, a szamár, és Atis, a feketepárduc. Amikor Atis belépett a kapun, nagy meglepetésünkre csokitortát hozott, fehér ötvenes gyertyával. Megnyugodtunk, hogy a torta is megérkezett. Atis elmondta, a felesége sütötte. Végül Turbó Alfonz, a teknős is befutott, lassan, de biztosan.

Közben az étel rotyogott a bográcsban, Zsolesz le sem vette róla a szemét. Amikor elfogyott a tüzelő, Zozó, a gepárd már indult is, baltával a kezében, nehogy kialudjon a parázs.

– Zsolesz! Keresek egy kanalat, és megkóstolom – mondtam mosolyogva.
– Én is! – kiáltotta Vica, a házi cica.
– Állj! – jött Zsolesztől nevetve.
– Csak egy falat! – feleltem vidáman.

Rövidesen mindkettőnk kezében ott volt a kanál. Megkóstoltuk: nagyon finom lett, egy apróság hiányzott… a só.
– A szakácsunk szíve túl elfoglalt! – tréfálkoztam.
Nevetés közben Zsolesz megsózta a pörköltet.

A kóstolás után megszólalt a csőposta. A vonal végén Era, a delfin jelentkezett, aki most távol volt. Köszöntöttük, beszélgettünk pár percet. Alighogy elköszöntünk, a csőposta újra csengett: Rea, a gólya hívott Olaszországból. A beszélgetés végén meghívott bennünket, hogy jövőre ott ünnepeljünk. Az ötlet mindenkinek tetszett, már tervezgettük is az utat.

Amíg a bográcsban készült az ebéd, Katka megterített. Két hosszú asztal állt egymás mellett, padokkal. Amikor elkészült az étel, leültünk, beszélgettünk, majd csend lett, és nekiláttunk. Az első falatok után záporoztak a dicséretek Zsolesz felé.

Ebéd után folytatódott a beszélgetés. Előkerültek a régi emlékek, sok nevetéssel telt az idő. Este egyesével búcsúztunk. Megbeszéltük, hogy minden évben találkozunk, és ha minden úgy alakul, jövőre Olaszország lesz a helyszín, Rea meghívására.

Otthon boldogan feküdtem nyughelyemre, és ezt a napot is örömmel zártam a szívembe.