Rekedt bagoly

Romos kastély
vészjósló hangot ad,
messziről látom,
a foszló bábokat.
Közelebb megyek,
kinyitom az ajtót,
majd meglátom a
gyönyörű pillangót.
Csendet hirdet
egyedül magában,
pedig meghallgatnám
minden szavát bánatában.
Lassan otthagyom
csendben, egymagában,
megint egyedül marad,
a szürke magányában.
Lépteim az ablak
felé mennek,
közben a homokban
egy kicsit belesüppednek.
Próbálom a korhadt
ablakot kinyitni,
a Nap sugara megpróbál
a szemembe ragyogni.
Kis idő után érzem
a szél zendül mellettem,
én pedig tudom, hogy
az utamat megtettem.
Megfordulva elindulok
új utamra boldogan,
tudom, merre kell
mennem, percre pontosan.
Elköszönök múltamtól
szépen csendesen,
búcsúzóul még hallom
a bagoly huhogását rekedten.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.