BEHÓDOLÁS OLASZ MÓDRA

Brigi csupán alig múlt tizenhat, amikor elköltözött Győr városából előbb Szingapúr egzotikus városába, majd később szerte a világban megfordult, ahol divattal foglalkoztak. Kezdetben imponált neki. Szinte vágyott arra, hogy mindenki árgus, mohó szemekkel lesse, stírölje őt, aki munkás szülők gyereke volt, és aki tudta nagyon jól, hogy Magyarország anyagi, megélhetési szempontból sajnos nem éppen a lehetőségek hazája.
– Édes kislányom! Meglásd! Te majd sokkal többre fogod vinni, mint én meg az apád! – vagy milliószor hallhatta aggódó anyja hangját, aki mindig is a legjobbat akarta egyszülött lánya számára. És aki mégis – kezdetben legalábbis – szigorúan ellenezte, hogy a sikeres, modell és vállalkozóvá lett lánya olyan befolyásos újgazdag V.I.P.-partik visszatérő törzsvendége legyen, ahol főként csak a rendkívül befolyásos emberek fordultak meg, így az üzleti kapcsolatokat is gördülékenyebben lehetett megkötni.

Brigi nem merte bevallani, hogy a legelső férfi az életében egy olasz, befolyásos üzletember volt, aki harminc évvel idősebb is volt, mégis akivel úgy érezhette magát, hogy az idilli szerelem új dimenzióit járhatják be együtt. Persze amikor a viszony kitudódott, az olasz üzletember házsártos, minden lében kanál felesége volt az, aki ripacskodva, szitkozódva halálosan megfenyegette a sebezhető és kiszolgáltatott Brigit, hogy ha még egyszer tudomására jut, hogy a férje kivel csalja meg, akkor fel is út, le is út! Ha valaki hallott olasz embereket hevesen káromkodni, akkor tudhatja, hogy ebben az olaszok sem ismernek tréfát.
Brigi pedig hajlamos volt összetéveszteni az apakomplexust a szerelemmel. Ezért inkább szakítottak.

Később jött Roberto, a híres, világklasszis csatár focista, akinek hatalmas villája volt – többek között Capri mesegyönyörű szigetén –, és aki állítólag baráti viszonyt ápolt többek között Ronaldóval, Messivel és Clooneyval!
Brigi a szuperluxus környezetben hamar azt érezhette, hogy valami szükségképp hiányzik az életéből. Ám amikor próbált előhozakodni egy-egy bizalmas együttlétben, hogy szíve minden vágya egy imádni való kisbaba, Roberto azzal vágott vissza, hogy neki most nem hiányzik egy gyerek, mert az csak rontana a további karrierje lehetőségein. És különben is! Egy gyerekről gondoskodni kell, és vagy millió kisebb-nagyobb dolgot megvenni számára.
Brigi legelső gondolata ezzel kapcsolatban máris az volt, hogy lehet, hogy az újgazdag emberek a legsmucigabbak ezen az egész földön?

– Roberto! Imádlak, nagyon szerelmes vagyok beléd, amore! De mit szólnál egy kis bambinohoz, akit taníthatnál focizni? Nem örülnél egy kis csöppségnek? – kérdezte, amikor összebújtak nagyméretű franciaágyukban, ami olyan volt, akár egy többszemélyes medence.
– Hagyj már békén! Ne nyaggass állandóan! Inkább menjetek a fecsegő barátnőiddel vásárolni, az majd megnyugtat, capisce! – befelé fordult, és kimerülten rögtön elaludt.

Brigit kezdte rendkívül zavarni a felszínes emberek álszent, képmutató, alattomos világa. Olyanoknak tűntek, mint akik kisstílű macska-egér játékszereknek tekintenek bárkit, aki hajlandó az ő játékaikat játszani, aztán könnyedén megszabadultak tőle. Brigi összes félretett pénzét hazaküldte szüleinek, és alkalomadtán, ha munkái megengedték, hazautazott Győrbe imádott szüleihez, hogy kicsit feltöltődhessen, és újra magára találhasson. Roberto szinte sohasem kísérte el, mert mindig talált valami jó kibúvót, vagy egy újabb edzést, amit szigorúan teljesítenie kellett, ha részesedni kívánt a fociklub bevételeiből és egyéb kiváltságaiból.

Valójában Roberto csinos, egzotikus hölgyek társaságában szerette akkor mulatni kedvére az időt, amikor magyar barátnője nem volt otthon. Nem talált abban semmi kivetnivalót, ha egy igazi férfi hódol a több ezeréves vadászösztönének, és a maga kedvtelésére becserkész egy-két gyanútlan, fiatalocska ragazzát.
Brigi pedig annyira fülig szerelmes volt a sármos, napbarnított és veszettül jóképű olaszba, hogy elhomályosította gondolatait közös boldog életükről.

Amikor hazatért, édesanyja kedvenc húslevesét és mákos gubáját készítette el számára, hiszen sohasem tudhatta, hogy lánya normálisan étkezik-e.
– Édes lányom! Te olyan soványnak tűnsz! Csak nincs valami probléma?! – kezdett aggódni.
– Anyukám! Minden rendben van! Boldogabbak már nem is lehetnénk Robertóval!
– De valami ugye hiányzik? – vette át a szót az apa.
– Nagyon szeretnék végre egy közös gyereket, de Roberto hallani sem akar róla! Mindig a nemzetközi karrierjével jön, hogy nem lenne időnk a gyereknevelésre, meg hasonlók! Nagyon szomorú vagyok emiatt! – hajtotta le fejét. Úgy nézett ki, mint aki menten sírva fakad.
– No, enyje lányom! Biztosan találtok majd valami megoldást, csak neked is türelmesnek kellene lenned! – próbálták felváltva megvigasztalni őt szülei.

Később töviről-hegyire elmesélte külföldi életét szüleinek, akik nem győztek álmélkodni, hogy lányuk valósággal megfogta az Isten lábát: jó fizetett munkája és jól kereső párja van. A gyerek meg – előbb-utóbb – csak betoppan az életükbe.

Brigi alig egy hetet töltött imádott szüleinél, majd visszarepült Olaszországba.
Időközben Roberto valóságos sármos félistennek képzelhette magát, aki bármit megkaphat jól csengő pénzéért, így olyan fergeteges bulit rendezett, aminek híre valóságos futótűzként terjedt a környéken.

Úgy beszélték meg, hogy a reptéren Roberto fogja várni valamelyik luxus sportkocsival, ám valami miatt sokat késett, s mivel Brigi különben sem kedvelte, ha megváratják, ezért úgy döntött, hogy fog egy taxit, és meglepi párját.
Vad bulihangulatra érkezett haza a villaszerű házba, melyet most elleptek a vadidegen emberek, akikről azt sem tudhatta, hogy kicsodák.
– Roberto? Roberto? Hol vagy? – kiáltotta el magát a hangzavarban, de választ nem kapott.

Fölcipelte utazóbőröndjét és húzható táskáját a felső emeletre, és rendkívül mérges lett, amikor két csinos nő párnacsatát rendezett az ágyukban.
– Tünés innét! – kiáltott rájuk azonnal. Majd átöltözött, kényelmes ruhát vett fel, és elindult, hogy megkeresse a focistát, aki most négy bikinis hölggyel múlatta az időt a saját külön bejáratú beépített jakuzzijában.

– Hogy kerültél ilyen hamar ide?! – lepődött meg jócskán, mikor barátnője keresztbe font karral megállt a feje felett.
– Gondoltam, megleplek… – bukott ki a száján. – Látom, parti van nálad, úgyhogy én nem is zavarok!
– Ők lenni… vendégek… – próbálta menteni a menthetetlen helyzetet a négy csinos, huncutkodó nőre célozva, de nem járt sikerrel, mert Brigi máris csomagolt, és elköltözött egy szállodába. Az éjszakát sem töltötte odahaza.

Robertót a következő napokban valósággal marcangolta a kínzó bűntudat. A rajongásig imádta magyar párját, de mivel hajtotta a vére, úgy érezte, képtelen megálljt parancsolni vadászó ösztöneinek. Vagy száztucat rózsát rendelt abba a szállodai szobába, ahol Brigi állítólag megszállt, ám nem járt sikerrel, mert Brigi kedves olasz barátnőjéhez ment.

A napok váltakozva teltek. Brigi a munkába menekült, hogy lefoglalhassa megbántott, zaklatott gondolatait, míg Roberto egyre savanyúbb, búval bélelt, kedvetlenebb lett, hogy villája valósággal kong az ürességtől.
Ahhoz túlságosan is büszke ember hírében állt, hogy csak úgy egyszerűen meghunyászkodva bocsánatot kérjen párjától, pedig – ha van valami – kénytelen volt belátni, hogy pár nap, és nem lesz más választása.

– Hé, Felippe? A barátnőm elköltözött! Szerinted most mit csináljak? – kérdezte olaszul egyik csapattársát.
– Oh! Ezt ismerem! Ezt velem is megcsinálta az én kedvesem! Hát próbáld meg visszahódítani! Ennyi a titka az egésznek!
– Azt mondja, hogy bambinót szeretne!
– Hát akkor, kedves barátom, ideje lenne munkához látni!
– De hát mit tudnék én egy kisgyerekkel kezdeni?
– Bele lehet abba tanulni, édes egy barátom! Nézz csak meg engem! Három gyönyörűséges gyerekem van, akik imádnak engem! Én pedig beletanultam a gyereknevelésbe! Capisce?!

– Hát… nem tudom… – csóválta sokáig fejét Roberto, majd vett egy mély lélegzetet, és aznap hamarabb befejezte az edzést, hogy jegygyűrűt vegyen Briginek. Még szerencse, hogy Brigi bekapcsolva hagyta a mobiltelefonját, így lehallgathatta az üzeneteket. Roberto így bukkant a nyomára az egyik olasz barátnőnél, ahol átmenetileg Brigi meghúzhatta magát.

Roberto hármat csöngetett. Amikor semmi neszt nem hallott, még kétszer megnyomta a gombot, mire kitárult az ajtó, és ott állt Brigi, akinek a dühös, mérges tekintete egy pillanat alatt elszállt, amikor meglátta párja tenyerében a gyűrűket, és a félszegen térdeplő sztárfocistát.
– Ha azt képzelted, hogy könnyedén megbocsátom neked a kis félrelépésedet, akkor nagy tévedsz! Törd még magad, és várakozz egy kicsit! – azzal rácsukta a tépelődő focistára az ajtót, ami valósággal megdöbbent.

A következő napokban azonban történt valami, amire senki se számított. Roberto úgy kezdett viselkedni, mint egy jámbor, megszelídített bárány. Egyre bénábban és lustábban játszott, és az is előfordult, hogy edzőjének ki kellett állítania, mert hajlamos volt átengedni az ellenfélnek a nyerési esélyeket. Többen is idegeskedve kérdezték, hogy csak nem lett gyógyíthatatlan beteg, de akik közelebbről ismerték, tudhatták, hogy a szerelem vette el az eszét. Talán még sohasem szeretett ennyire egy nőt, mint a magyar lányt.

Brigi legjobb olasz barátnőivel kilátogatott a soron következő focimeccsre, ahol Roberto csapata is játszott. Azonnal feltűnt neki, hogy párja játékstílusában már koránt sincs annyi stílus, elegancia és szenvedély, mint hajdanán; az edzője pedig valósággal a haját tépte, hogy Roberto szándékos szabálytalanságokkal hívja fel magára a figyelmet, amiért többször piros lapot kapott vagy kispadra ült.

A meccs után a csapat vesztett, és a csapattársak megharagudtak a csodacsatár szégyenletes teljesítményére. Brigi viszont érezte, hogy egyedül csak miatta játszott annyira szánalmasan rosszul kedvese, ezért választási lehetőséget kínált a focista számára:
ha megígéri, hogy ezentúl rendes párkapcsolatban fognak élni egy-két bambinóval, akkor hajlandó visszafogadni őt; de ha még egyszer más nők társaságában rajtakapja párját, akkor fel is út, le is út!

Roberto így lett példás férj és mintaapuka.