Az Advent könyvéből - töredék

Azokban a napokban a nép nagy sötétségben élt, a föld sóhajtozott, az ég pedig hallgatott. Az éjszaka árnyai beborították a földet. Jeruzsálem falai zárva voltak, az emberek szíve elfáradt a hosszú várakozásban. A reménységük ott pislákolt a hamu alatt, várva az Úr ígéretének beteljesülését. Mert így mondta az írás: „A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot.”
A jel ami fényt hozott a megfáradt világnak, a hajnalcsillag feljövetele volt. Az Írás szavai beteljesedtek. A csillag ragyogása betöltötte Betlehem városát, itt volt hát a jel, amire annyian vártak!
Élt egy asszony Rebeka, aki gyertyát gyújtott minden hetedik napon, és háza csendességében könyörgött az Úrhoz. Imádsága úgy szállt felfelé, mint az áldozati oltár füstje. Az első gyertya, mint az Ígéret, halványan fénylett. A második úgy lobogott mint a próféták szava: „Készítsétek az Úrnak útját!” A harmadik az örömöt hozta: „Ne féljetek, mert nagy örömöt hirdetek nektek.”A negyedik pedig beteljesítette az ígéretet: „ Mint az a fény, ami utat mutatott a pásztoroknak.”
Rebeka lehunyta a szemeit. Lelke elcsendesült. Látomásában egy gyermeket látott, aki jászolban feküdt. Szegényes rongyok takarták újszülött testét, de arcán ott fénylett az örökkévalóság világossága.
Ekkor felcsendült az angyalok éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek.”
A hó elkezdett hullani az égből, mint a manna amikor a nép vándorolt a pusztában. A békesség angyala leszállt, és betöltötte a földet. Rebeka szíve megnyugodott. Eljött az Idő, midőn az Ige testté lett.
Mert megíratott az Írásban: A fény eljött, hogy legyőzze a sötétséget.
Beteljesedett az advent, a várakozás örömmé változott.