A simarip
Láng Attila D.
Az Elnök ötvenötödik születésnapján tartott parádés felvonulások szemetét még javában söprögették a városok főutcáin, amikor a központi propagandastáb már összeült, és nekifogott megbeszélni, mivel készüljenek a hatvanadikra. Számos ötlet merült fel, sokat el is fogadtak közülük.
A stábfőnök extra prémiumot kapott a fővárosi rezidenciától az Elnök hegyi nyaralójához vezető egysínű vasút tervéért a pártigazgatótól, aki egyébként az apósa, az Elnök unokatestvére volt. A tervezést, majd az építkezést megkezdték, a számítások szerint a költségek az ország éves GDP-jének egy–két százalékát teszik majd ki, és tíz százalék fölött lehet a visszacsorgatási mutató, ami ekkora beruházásnál szép eredmény, ötvenmilliárd tallérra is rúghat. Jelentős sikere volt a halastó tervének is, amelyet az Elnök hegyi nyaralója alatti hegyoldalon építenek majd, ferde víztükörrel, amit üvegháló fog tartani. Ez sokkal kevesebbe került, de százszázalékosan visszacsorgatható volt: a költségek húsz százaléka az Elnök fiának földmunkákat végző cégét gazdagítja, nyolcvan százalék pedig kihúzza a bajból az Elnök egyik gyerekkori játszótársának cégét, amely óriási, rendkívül erős, de eladhatatlan üveghálókat gyárt. A munkálatokat haladéktalanul megkezdték, kétmilliárd tallért kifizettek.
De mindenki érezte, hogy az igazi nagy dobás még nincs meg.
Tárgyalásokat folytattak egy japán céggel, amely nagy teljesítményű léghajókat gyártott, de üzletkötőik egyelőre akkor sem mutatkoztak készségesnek egy repülő sziget felépítésében, amikor a stábfőnök már a visszacsorgatandó pénz felét ígérte nekik. Egy brazil cég dolgozott az Elnök szobrán, amely az Elnököt kedvenc sportmezében ábrázolja – kétrészes, világos öltöny, lezseren nyitott ingnyakkal, a mandzsettán az Elnökné nevének kezdőbetűjével, ami mindig jó lapjárást hozott neki, az Elnök ugyanis kártyázni szeretett –, háromszor akkora lesz, mint a rodoszi kolosszus, és az öt éve megnyitott tengeri kikötő bejárata fölött fog állni, hamiskás mosollyal nézve a tenger felé. Azért lesz ilyen magas, mert a számítások szerint ekkorának kell lennie, hogy az Elnök sapkáján nyitandó magaslati kilátóról tényleg el lehessen látni a tengerig. Igaz, ez ötmilliárd tallér fölé emeli majd a költségeket.
A stábfőnöknek arra is volt gondja, hogy az Elnök jótékony imázsát is ápolja. Megszüntette azt az idejétmúlt, kicsinyes rendszert, hogy az árvaházi gyerekek csak nemzeti ünnepeken kaptak extra vajas kenyeret, amire alig költöttek többet öt–hat tallérnál intézményenként. Kihirdette, hogy az Elnök rendeletére mindennap lesz vajas kenyér, aminek költsége meghaladja a napi harminc tallért intézményenként. A propagandára tízmillió tallért költött, és közbeszerzési eljárásban megbízott egy céget a vajas kenyerek gyártásával és szállításával. A cégtulajdonos, a stábfőnök lánya hatvan százalék fölötti visszacsorgatást remélt.
De nyilvánvaló volt, hogy az igazi nagy ötlet még nem született meg. Egyik megbeszélésükön a stábfőnök a következő szempontokat szögezte le: olyan beruházás kell, amely az ellenzék és a külföld számára is csattanós választ ad, hatásosan demonstrálja a Népi Egyetértés Rendszerének erejét, a virágzó gazdaság ütőképességét, ugyanakkor bemutatja, hogy a korrupcióról szóló aljas vádak velejükig hazugok, legalább százmillió tallért csorgat vissza, és van valami köze a nyulakhoz.
[… a szöveg változatlan tartalommal fut végig egészen a végéig …]
– Ott a falu szélén, abban a kis házban. Ott őrzik titokban, az anyukám ott dolgozik. De nem hiszem, hogy érdekelni fogja. Anyu azt mondja, egész nap csak nyáladzik, és nem ismer meg senkit, már tíz éve.
A stábfőnök extra prémiumot kapott a fővárosi rezidenciától az Elnök hegyi nyaralójához vezető egysínű vasút tervéért a pártigazgatótól, aki egyébként az apósa, az Elnök unokatestvére volt. A tervezést, majd az építkezést megkezdték, a számítások szerint a költségek az ország éves GDP-jének egy–két százalékát teszik majd ki, és tíz százalék fölött lehet a visszacsorgatási mutató, ami ekkora beruházásnál szép eredmény, ötvenmilliárd tallérra is rúghat. Jelentős sikere volt a halastó tervének is, amelyet az Elnök hegyi nyaralója alatti hegyoldalon építenek majd, ferde víztükörrel, amit üvegháló fog tartani. Ez sokkal kevesebbe került, de százszázalékosan visszacsorgatható volt: a költségek húsz százaléka az Elnök fiának földmunkákat végző cégét gazdagítja, nyolcvan százalék pedig kihúzza a bajból az Elnök egyik gyerekkori játszótársának cégét, amely óriási, rendkívül erős, de eladhatatlan üveghálókat gyárt. A munkálatokat haladéktalanul megkezdték, kétmilliárd tallért kifizettek.
De mindenki érezte, hogy az igazi nagy dobás még nincs meg.
Tárgyalásokat folytattak egy japán céggel, amely nagy teljesítményű léghajókat gyártott, de üzletkötőik egyelőre akkor sem mutatkoztak készségesnek egy repülő sziget felépítésében, amikor a stábfőnök már a visszacsorgatandó pénz felét ígérte nekik. Egy brazil cég dolgozott az Elnök szobrán, amely az Elnököt kedvenc sportmezében ábrázolja – kétrészes, világos öltöny, lezseren nyitott ingnyakkal, a mandzsettán az Elnökné nevének kezdőbetűjével, ami mindig jó lapjárást hozott neki, az Elnök ugyanis kártyázni szeretett –, háromszor akkora lesz, mint a rodoszi kolosszus, és az öt éve megnyitott tengeri kikötő bejárata fölött fog állni, hamiskás mosollyal nézve a tenger felé. Azért lesz ilyen magas, mert a számítások szerint ekkorának kell lennie, hogy az Elnök sapkáján nyitandó magaslati kilátóról tényleg el lehessen látni a tengerig. Igaz, ez ötmilliárd tallér fölé emeli majd a költségeket.
A stábfőnöknek arra is volt gondja, hogy az Elnök jótékony imázsát is ápolja. Megszüntette azt az idejétmúlt, kicsinyes rendszert, hogy az árvaházi gyerekek csak nemzeti ünnepeken kaptak extra vajas kenyeret, amire alig költöttek többet öt–hat tallérnál intézményenként. Kihirdette, hogy az Elnök rendeletére mindennap lesz vajas kenyér, aminek költsége meghaladja a napi harminc tallért intézményenként. A propagandára tízmillió tallért költött, és közbeszerzési eljárásban megbízott egy céget a vajas kenyerek gyártásával és szállításával. A cégtulajdonos, a stábfőnök lánya hatvan százalék fölötti visszacsorgatást remélt.
De nyilvánvaló volt, hogy az igazi nagy ötlet még nem született meg. Egyik megbeszélésükön a stábfőnök a következő szempontokat szögezte le: olyan beruházás kell, amely az ellenzék és a külföld számára is csattanós választ ad, hatásosan demonstrálja a Népi Egyetértés Rendszerének erejét, a virágzó gazdaság ütőképességét, ugyanakkor bemutatja, hogy a korrupcióról szóló aljas vádak velejükig hazugok, legalább százmillió tallért csorgat vissza, és van valami köze a nyulakhoz.
[… a szöveg változatlan tartalommal fut végig egészen a végéig …]
– Ott a falu szélén, abban a kis házban. Ott őrzik titokban, az anyukám ott dolgozik. De nem hiszem, hogy érdekelni fogja. Anyu azt mondja, egész nap csak nyáladzik, és nem ismer meg senkit, már tíz éve.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!