Egy lekésett farsang története

Rióba készültem, mint mindig, mert hát készülni azt lehet, de sem repülőre, sem hajóra nem szeretek felszállni még mindig, így aztán nemigen van esélye a megérkezésnek.
Na, nem mintha nem telne rá, csak hát nem akartam a családot itt hagyni fűtés, áram, internet és egyebek nélkül, persze egyesek szerint mindezek nélkül jól meg lehet lenni, főleg ami az utóbbit illeti, én sem igazán értem, mi ez a nagy cécó, miért nem mászunk mindjárt vissza a fára, ámbár ahogy egyesek intézik a világ dolgait, persze még ez is megeshet.
Most már mindegy, de ha már nem mentem el időben Rióba, gondoltam, jó lesz Velence is, talán jobban is illik a koromhoz, vagy a koromhoz. Már azon voltam, hogy telefonáljak az utazás megszervezése érdekében, mikor megszólalt a telefonomon a beállított emlékeztető, hogy fel kell hívnom az aneszteziológiát az előjegyzett műtétem kapcsán, hát persze nem lenne jó mindjárt a báli ruhában egyenesen a műtőasztalra huppanni, így az idén is úgy döntöttem, kihagyom a báli forgatagokat.
Hanem a lányom készített a munkahelyére néhány szem elé tartható álarcot, hát ennek a kísértésnek már nem bírtam ellenállni, és teljes titokban belopóztam a szobájába, gyorsan elvettem egyet, és gyorsan csináltam egy fényképet vele, persze teljesen titokban, és a legnagyobb titokban fel is tettem a fb-ra, majd szépen kisimítottam, és észrevétlenül visszatettem a maszkot a többi közé.
A lányom se vett észre semmit, mert csak azt írta, hogy jó a profilképem, és ismerős a maszkom valahonnan, szegénykém azóta is töri a fejét, vajon honnan.
Azóta sem tudja senki, hogy valamikor én is jártam karneválokra, ezért is írtam róla egy keveset, és azért teszem közzé most, hátha nem veszi észre senki, és továbbra is titok marad. Remélem, senki nem mondja el senkinek.