Gyermekkorom óta meglehetősen furcsákat álmodom. Talán a rémálmokhoz legfeljebb csupán annyi közük van ezeknek a szinte szürreális, groteszk látomássorozatok képeinek, hogy kis iskolásként főként olyan álmaim voltak, ahol meg kellett volna menteni valakinek, míg kamaszkoromtól mostani felnőtt koromig egyre inkább azok az álmok vették át agyam titkos tekervényei között a feltétlen irányítást, melyek egy ideális családról, párkapcsolatról, szerelemről, házasságról stb. szólnak. Pedig meglehetősen rossz alvónak számítok, ugyancsak gyerekkorom óta. Általában ez az egész úgy kezdődik, hogy nagy nehezen elhelyezkedem leginkább egyszerű, favázas priccságyamon, majd szó szerint veszedelmes ringlispílszerű forgolódásba, és testem dobálozásába kezdek, akár csak egy olyan óriáscsecsemő…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Balra Gizus, jobbra Rami. Középen Kata. Gyerekkoruk óta ismerik egymást. A lányon fehér ruha, mely egyszerre mintha sokkalta egzotikusabbá, titokzatosabbá varázsolná egész földöntúli megjelenését. Testében egyszerre ott lappang a szökkenő gazella, mely mintha mindig is át akarna táncolni egy egész életen. Nem lehet csodálkozni, hogy minden valamirevaló fiatalembernek valósággal megdobban a szíve utána. De hát egyetemistákról van szó, akik nemsokára – persze, csak ha minden jól alakul, és a végzet is eléggé kegyes hozzájuk – készek lesznek rá, hogy kiléphessenek a nagybetűs életbe, és megkezdhessék a felnőttség frusztráló és idegőrlő hétköznapjait. – Ti hova készültök? – kérdezi Kata incselkedve a másik kettőt. – Ez jó kérdés! Még nem döntöttem el, de talán kipróbálom magamat az…Tovább olvasom…
Egy nyüzsgő szoba sarkában egy bőrönd vár, fedelét álmok díszítik, nem ruhákkal teli, hanem távoli csillagok csillogásával. Egy csipetnyi fényes csillag, az anyag hálójába ragadva, szemet vonzák, gondolatban már a kibontakozó kalandok suttogását hallod. Talán a nevetés és ragyogó égbolt maradványai teszik vonzóvá, mert érzed szövetében emlékek, történet szorosan belefonva a varrásokban élnek. A fogantyú úgy csillog, mint egy ígéret, készen arra, hogy felemeljék, ismeretlen utazásokra, ahol napfelkelték festik a horizontot, és a gondolatok felhőkként sodródnak, puhán és zavartalanul. Elképzelem, ahogy az ujjaimat átcsúsztatom a csillogáson, leporolom a régi meséket, régen beleszőtt történeteket. A szív térképén olyan helyekre vezetne, ahol a varázslat még lélegzik. Ó, csillagporral teli…Tovább olvasom…
Nagy levegőt vettem, befogtam az orrom, és lebuktam a víz alá. Szememet nagyra nyitottam, bár a klórtól már eléggé kipirosodott. Ezt az egyet élveztem a strandon, meg olvasni. A hőségben viszont jól lehűtött a víz két olvasás közt. A zuhanyt jobban szeretem, gyors. Néztem kitartóan a medence alját. Néha lehet kincseket találni. A Balatonban nem látok, de ott meg lehet hullámokba ugrálni és kagylókat szedni. Nem vagyok oda a nyárért, de egyszer vitorlázni fogok a hatalmas kék tengeren. Csábít a hideg, kristálytiszta víz, abban aztán van mit látni. Halak úszkálnak, rákok mászkálnak, kagylók tátognak. S az a temérdek kincs...Tovább olvasom…