Kávéillatú emlék

Talán, ha fognád két kezem,
érezném dobogó szívedet,
tested hevét, s illatod,
mit emléked oly régen itt hagyott.

Közös almánk íze néha még megkísért,
csokoládénk emléke felidéz,
kávénkat együtt kortyolnánk,
szerelmes éjszaka várna ránk.

Tudom, ez ma már csak idea,
ám nem felejt a memória,
visszagondolni olyan jóleső,
bár tudom, vissza sosem jő.

Amit átéltünk, az édes szerelem,
te voltál az én szeretett Kedvesem,
becéztél sokszor édesen,
ma nélküled élem az életem.

Nem bántam meg egy percét sem,
csodás őszünk fátyolként ellibbent,
mindig jön új tavasz, s új remény,
telihold világít és gyertyafény.

Hozzászólások (1 darab)