Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 19. 21:49
Spirituális
❤️ 2
👁️ 12
A hajnal még csak szürke derengés volt a völgy felett, amikor az utazó megérkezett a belső templom kapujához. Fáradt volt. A vállát egy láthatatlan zsák húzta, tele nehéz kövekkel: régi szavakkal, el nem sírt könnyekkel és olyan emlékekkel, amelyekről azt hitte, sosem halványulnak el.
Leült a küszöbre, és a mellkasára szorította a kezét.
– „Ezek a nyomok...” – suttogta. – „Kitörölhetetlenek. Ott maradnak a szívemen, mint a mély vágások a fán. Hogyan léphetnék tovább, ha a múltam súlya minden lélegzetvételnél sajog?”
Ekkor egy halk hang szólalt meg a csendből. Nem kívülről jött, hanem onnan, ahol a lélek és a mindenség összeér.
– „Nézd meg jobban azokat a vágásokat” – mondta a Hang. – „Te hegeknek látod őket, de a lélek szemével nézve ezek szakrális barázdák. Olyanok, mint a…
Tovább olvasom…