16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Irma meghúzta a borosüveget és letette az üvegasztal szélére, éppen csak le nem esett róla. A porcicák mellett többnapos ragacsos alkoholcsepp piszkította be a szebb napokat megélt, fémlábakon álló asztalt. Régóta már saját magát sem tisztogatta, nemhogy környezete tisztán tartására lett volna gondja. Mostanában minden este kiürült egy újabb borosüveg, amit nem dobott a szemetesbe, így már a nyolcadik üveg sorakozott rajta, kettő pedig az asztal alatt pihent. A reggel többnyire kedvenc helyén érte, elnyűtt fotelében, amiben este elszunnyadt az alkoholtól. Amikor felébredt a kábulatából utált tükörbe nézni. Kereste a régi arcát, de hiába nézett a tükörbe, sehol sem találta. Egy alkoholista, züllött nő képe nézett vissza rá. Utálta a tükörképét. Kereste a szája körüli kis lyukakat, régen…Tovább olvasom…
Párás homály uralta a kis külvárosi utcát. A napok óta forró aszfaltréteg napnyugta előtt kiadós zuhét kapott, de az nem sokat hűtött a levegőn. A hőmérők ugyan néhány fokkal kevesebbet mutattak, mint az előző éjszakákon, azonban az emberek ugyanúgy izzadtak és szenvedtek, mint addig. A nyitott ablakokon át beszivárgott a kinti fülledtség, így a legtöbben kényszeresen forgolódtak, törölgették magukat az ágyban. A kis Charlie is azok között volt, akik még ébren voltak. Hiába járt az idő már hajnali 1 óra körül, nem bírt aludni. Az álmosság elkerülte, vadul kalapált a szíve. Ritkán kiabált vele ennyire az apukája. Nem volt túl kedves ember, az elmúlt időszakban különösen nem, de ez most mindent felülmúlt. Történt ugyanis, hogy a kis Charlie elmondta neki, mi érdekli mostanság leginkább…Tovább olvasom…