Írta:
Fekete Ida Virág
📅 2025. 12. 30. 00:05
Élet
❤️ 0
👁️ 10
Az idősödő írónő Eva egy csendes nyári délután kis kosarát telepakolta finomságokkal, csokoládés keksszel, frissen lefőzött kávéval.
Csak úgy, mint ahogyan azt régen szokta,
mikor még együtt volt a férjével.
Francois már jó pár éve elhagyta.
Akkor azt hitte, a bánatba százszor belehal. A mentő hangos szirénázással száguldott vele a klinikára.
Szerencsére nem így történt, ezt is ki kellett bírnia.
Azóta viszont képtelen volt egyedül kijönni a folyópartra, ahol minden virág, fű és fa a szerelmük nyomát őrizte.
Most viszont hirtelen ötlettől vezérelve elhatározta, hogy végigsétál az ösvényen, ahol valamikor kézen fogva, szerelmesen andalogtak.
Leszámol a múlttal, és elbúcsúzik végre a fájdalmas emlékektől és csalódásoktól.
Csokorba szedte a nyári vadvirágokat, pont olyanokat…
Tovább olvasom…
Írta:
Kendi
📅 2025. 12. 22. 15:29
Sorsfordító
❤️ 0
👁️ 14
Az ajtó kilincse hidegen csillogott a délutáni fényben. Anna megállt előtte, ujjai remegtek, mintha az idő visszatartotta volna a levegőt. Odabent gyerekkori nyarak illata lapult, nevetések, kimondatlan ígéretek. A fa recsegése emlékeket hívott, mikor végre lenyomta a kilincset. Nem tudta, mi vár rá, csak azt, hogy a kint maradás fájdalmasabb. Az ajtó engedett. A küszöbön átlépve Anna rájött: nem a ház változott meg, hanem ő. Az alkony csendje körülölelte, miközben bezárta maga mögött a múltat, és először mert hinni abban, hogy minden nyitás egyben búcsú, minden belépés pedig új kezdet lehet, csenddel, bátorsággal, reménnyel, félelemmel, fénnyel együtt, lassan, biztosan tovább.
Tovább olvasom…