Írta:
Fekete Ida Virág
📅 2026. 02. 18. 23:07
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 19
Egy erdő közeli kis településen nőttem fel. Ezért, vagy ki tudja mi is valójában az oka, de gyermekkorom óta szeretem a hegyeket. A lakótelepet, ahol éltünk körülölelte a Bükk erdő.
A méregzöldlevelű fák látványa – ahogy délcegen nyújtózkodtak az ég felé, mindig félelemmel vegyes csodálattal töltött el. Az erdő minden évszakban elkáprásztatott szépségével, és az évszakhoz illő változatos ruháival.
Kisiskolás koromban a szüleimmel gyakran jártunk a közelbe kirándulni gombát szedni. Elég korán megismerkedtem az erdő, és a természet szépségeivel. A fák melletti tisztás nagyon erős kakukkfű illatot árasztott, és a rét tele volt vadvirággal és szamócával. Eleinte csak apukámmal mereszkedtem be az erdő mélyére, ami akkor számomra még félelmetesnek tűnt. Emlékszem, milyen óvatosan lépkedtem a…
Tovább olvasom…
Írta:
Kendi
📅 2026. 02. 15. 09:56
Lírai mininovella
❤️ 0
👁️ 16
A város zaja itt végleg elhal. Csak a talpam alatt roppanó gallyak és a levelek halk zizegése ad ütemet a gondolataimnak. A napfény nem egyszerűen világít; aranyszínű ujjakkal tapogatja le a mohos fatörzseket, mintha egy ősi írást próbálna kiolvasni a kérgekből. Ebben a zöld félhomályban nincs sürgetés. Az erdő nem kérdez, csak befogad. Megtartja a titkaimat, és cserébe visszaadja a lélegzetemet. Emlékszem egy hajnalra a Bükkben: a köd úgy úszott a fák között, mint a felejtés. Ott értettem meg, hogy a természet csendje nem üresség, hanem a lélek legtisztább válasza önmagának.
Tovább olvasom…