„család” – novellák címszó szerint

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 01. 10:53 Egyéb ❤️ 0 👁️ 16

Karrier…
Ezt a szót dübörgi ma az élet, ill. az összes írott és létező médiafelület, folyamatosan azt hangoztatva,
hogy akkor leszel valaki, ha karriert építesz. Vagy a már meglévő karrieredet tovább fényezed, turbózod…
Légy VALAKI, akárki… csak mezei halandó az ne!

Az kevés, az semmi, az értéktelen.

Mindegy, hogy az élet mely területén vagy, mutass valamit!
Többet, mint a másik ember…

Légy LÁTHATÓ bármely felületen!
Még az sem fontos, hogy értéke legyen a tevékenységednek!

Emelkedj ki BÁRMI ÁRON!

Foglalkozzanak veled! Légy a köztudatban!
Mindegy, hogy az mennyire kártékony vagy nevetséges.

Szerepelj, add el magadat!
Nézzenek, olvassanak rólad! Légy PÉLDAKÉP!

Még azon az áron is, ha nevetség tárgya vagy!!!

TUDJANAK RÓLAD!!!

Az külön jó pont, ha ezt a…

Írta: Soósné Balassa Eszter 📅 2025. 11. 27. 06:33 Karácsony ❤️ 0 👁️ 19

Esteledik, de a Hold és a fehér hótakaró teljesen bevilágítja a tájat. Lassan lépdeltünk a szűk ösvényen, ami a kisvárosunkba vezetett. A fenyőt vittük haza. Már messziről láttuk a füstölgő kéményeket.

– Már látom a fényeket – szólt oda a férjem.
– Igen, én is.

Körülöttünk a gyönyörű, hólepte fák álltak. Mint a menyasszonyi fátyol, úgy terült rájuk a hó. Lassan beértünk a házakhoz. Mindenhol lámpák égtek. A városka fáján már égtek a fényfüzérek. Mi is megérkeztünk. Otthon voltunk végre. A kályha melegénél megszárítkoztunk. Leültem, kezemben egy forró teával.

– Lassan itt vannak az ünnepek – mondtam a férjemnek.
– Nekünk már minden nap egyforma – válaszolta.

Kicsit szomorú lettem, de igaza van. Mióta felnőttek a gyerekek, családjukkal ünnepelnek. Mi pedig ketten, mert a…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 22. 17:54 Élet ❤️ 1 👁️ 16

Előrebocsátom: szeretem a spenótot, a spenótfőzeléket. Bármi jöhet hozzá: tükörtojás, főtt tojás, főtt krumpli, virsli...
Nem mindig volt ez így...Megmaradt bennem egy kép a gyerekkoromból: éjjel van (legalábbis nekem akkor úgy tűnt), én a konyhaasztalnál ülök, egy tányér spenót van előttem...Van ebben némi igazság. Édesanyám sokszor mesélte nekem (nekünk) azt a bizonyos spenótos esetet...
Tél volt, korán sötétedett. Vacsorára spenót volt. Anyu, apu és a húgom szépen meg is ették a főzeléket. Csak én hagytam érintetlenül a szép zöld csodát a tányéromon. Hat éves lehettem akkor. Hogy mi ütött belém, nem tudom, mert amúgy nagyon rendes, szófogadó kislány voltam (de tényleg!). Általában mindent megettem (kivéve a "kövér" húst). De akkor, azt hiszem belém bújt a kisördög és azt mondtam…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 11. 21. 10:29 Humor ❤️ 0 👁️ 23

Még az elején tartottunk a karanténnak, amikor a lányomék annyira féltettek minket,
hogy le sem engedtek a lakásból sehová sem. Se bolt, se piac, de leginkább piac az ne…

Mivel a vejünk séf… miért? hát mi lenne?
Három naponta jöttek ide a házhoz, és kaptunk rengeteg finom főtt ételt és egyebeket.
A lakásból ki sem tettük a lábunkat… rengeteg időnk lett. Nincs bevásárlás, főzés…

Aztán, ahogy durvultak a történtek, a Hugi elkezdett sütni.
Na nem csak sütiket, de nem ám! Hanem elsőre jöttek a kenyerek.
Aztán a pékáru… kifli, zsömle és egyéb finomságok.

Na egy nap mondja a férjem:
– Mi lenne, ha mi is megpróbálnánk sütni itthon házi kenyeret???

Nosza, próbáljuk meg. Azt még úgy sem műveltem.
Na, nagy kaland. Az ízét talán nem rontom el. És úgy is lészen.

Teljesen…

Írta: Elias Axel Reid 📅 2025. 11. 20. 03:11 Érzelmes ❤️ 11 👁️ 109

Aznap délután is olvasnivalót keresett, pedig a szobájában már rég elfogyott minden. A szegényes házban kevés könyv akadt, inkább kopott bútorok, poros dobozok és a mindennapok terhei. A betűk azonban számára kincsek voltak: elolvasta az újságok sarkait, a régi cetliket, sőt még a liszteszsák feliratát is. Szőke haja a vállára omlott, kék szemei felragyogtak, valahányszor sikerült kibetűznie egy új szót. Mosolygós, kíváncsi természete úgy feszítette a csendet, mintha az egész világ felfedezésre várna.

Apja a földeken dolgozott, de esténként gyakran az üveghez nyúlt, és inkább a fiára fordította figyelmét. Anyja a ház körül tett-vett, titokban szintén kortyolgatott, és ő is a bátyját becézte. A fiú öt évvel volt idősebb, csak a foci érdekelte, és ha szóba állt vele, többnyire…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 19. 22:14 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 23

A hajnali köd lassan ráült a mezőre, a nap még csak sejlett a fák mögött. A régi, szürke fakerítés mellett egyetlen rózsatő állt — harmat gyöngyözött a levelein, a szirmai halványrózsaszínben ragyogtak.

Barna megállt előtte. Ugyanazon az úton lépett végig, amelyen tíz éve utoljára. A vállán a kopott katonakabát, a tekintetében az a súly, amit a háború felpakol az ember lelkére. Lehajolt, óvatosan leszakította a rózsa legszebb virágát.

— Hazaviszlek az én drága feleségemnek — mondta halkan.

A ház, amely előtt megállt, nem változott sokat. Csak a vakolat kopott meg, és a kapu nyikorgott egyet. Barna megtorpant. A szíve gyorsabban vert, mint bármely csatában. Kopogott.

Léptek közeledtek, majd kinyílt az ajtó. Melissza állt ott. A haja hosszabb lett, az arcvonásai érettebbek, de a…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 11. 16. 17:43 Lírikus ❤️ 0 👁️ 52

Léna mindössze tíz esztendős volt, életében mégis sok változáson ment keresztül. Szüleit még csecsemő korában elveszítette, így nagyszülei gondoskodtak róla. Nagymamája, aki a falu javasasszonya is volt mindenre megtanította, amire csak tudta. Szerető karjaiban a kislány boldogan cseperedett. Együtt járták az erdőt gyógyfüveket gyűjtve, míg nagyapja a ház körüli munkákat végezte. Léna nagyon szeretett a fák között szaladgálni és különféle terméseket gyűjteni, amiket ő kincseknek tartott. 
Egy napon azonban újabb tragédia érte a családot. A nagymama súlyos beteg lett és rövid időn belül elhunyt. Léna bele temetkezett a fájdalomba, Nagyapa pedig az alkohol rabságába. Így aztán a kislányra nehezedett a házimunka és minden vele járó tennivaló, s közben eljárt az iskolába is. Barátai nem…